ADATHORDOZÓ

  Kedves olvasó! Ismét egy rövid szellemi utazásra szeretném hívni. Az alább olvasható gondolataimhoz, mindenki közelítsen úgy, mint egy meséhez, és csak annyit fogadjon el belőle tényszerűen, amennyi illeszkedik a saját világképébe.

  A napokban, Kőhalmi Zoltán, Karinthy-gyűrűs humoristánk műsorát hallgattam a műhelyemben. Fellépésének egyik vicces eleme a Pioneer-tábla volt. Biztosan önök is hallottak arról az arannyal bevont alumínium lemezről, amelyet két űrszonda fedélzetén is elhelyeztek a NASA kutatói, mielőtt elindították volna bolygónkról évekkel ezelőtt a világűr mélységei felé. A táblák célja az volt, ha valaha az űrszondák földönkívüli, értelmes civilizációkkal kerülnének kapcsolatba, akkor a lemezen elhelyezett adatokból és szimbólumokból, mint egy üzenet, információkat olvashatnak ki az idegen lények rólunk, földlakókról.

   Humoristánk azt az oldalát karikírozta ki ennek a tudományos hírnek, hogy miért is ezeket a jeleket, ábrákat, szimbólumokat helyezték el a lemezen, és történetének csattanója az volt, ha ma ledobnák ezt a táblát, mondjuk "Kiskunlacházán", akkor az azt megtaláló, ma élő földi embernek se lenne fogalma róla, hogy mit akarnak jelenteni a rajta lévő képek, nem hogy egy földönkívüli idegen lénynek, civilizációnak.

   Nagyot nevettem Kőhalmi Zoltán műsorán. Nagyszerű humorral világított rá arra, hogy mennyire relatív minden a világon, és igazából semmi sem az, aminek látszik.

   A mai napig be kell látnia a tudománynak, hogy a világ legjobb adathordozója a kőtábla, az arany és ezüst lemez, bizonyos, ritkább esetekben a fa. Hol lesznek majd száz, százötven év múlva a most kiírt cd-k, wincseszterek vagy mágnesszalagok adatai? Ha nem rögzítjük őket újra és újra folyamatosan, akkor sehol.

  A múltból korunkba érkező „időkapszulák”, anyagtáblák feliratai, ősi kőtemplomok vésetei, barlangok rajzai vagy a föld mélyéből előkerülő arany és ezüst kincsek mind-mind olyan információkat hordoznak, mint a világűrbe kiküldött Pioneer-tábla. Csak ott a tér adja a távlatot, a Földön pedig a több ezer évet áthidaló végtelen idő.

   Hiába vagyunk emberek, hiába vagyunk ugyan azon a bolygón ezer és ezer éve, a letűnt civilizációk és kultúrák üzenetei ilyen mélységes időtávlatokból sok esetben olyan értelmetlenül állnak előttünk, mint a Pioneer-tábla egy idegen bolygón.

 A legutóbbi bejegyzésem egy különös jel, jelkép volt. Elhal a levél. Ősz van. Ezer éveket áthidaló szimbólum, a hal szimbóluma.

   A hal szimbóluma egy rendkívül mély, minden kultúrában és civilizációban felelhető ősi motívum. Keresztény kultúrkörünk alapján sok mindent párosítunk hozzá, sok mindent tudunk róla, de ismételten fontos kihangsúlyozni, a Föld minden táján és idejében kitüntetett szerepe volt ennek a jelnek. Minden vallás és világnézet kiemelt figyelemmel fordult felé.

A Kagylókűrt LVII. számában, Rácz Géza nagyszerű tanulmányt írt a halak és a vízöntő korszakok jelképrendszeréről. Álljon itt egy rövid, kiragadott elemzés a hal jelkép szimbolikájáról:

"A Halak asztrológiai jelére még ki kell térnünk. Legegyszerűbb értelmezése szerint a két egymásnak feszülő vonal két fickándozó vagy ívó halat jelöl, utalva a termékenységszimbolikára. Mélyebb értelmezése szerint az egyik ív az ember véges, korlátozott tudatát jelenti, míg a másik a kozmikus, isteni teljesség-tudatot szimbolizálja. A köríveket középütt összekötő egyenes pedig az élet anyagi és szellemi szféráinak összekötését jelzi. ( 1. ábra )

Ha a lendületes vonalakon túl a Halak jegy pontos szerkezetére vagyunk kíváncsiak, körzőt kell ragadnunk. Ezzel a szimbolikus grafikus jelek területéről átlépünk a tudományos szimbolika térfelére, ahol a pontosan megszerkeszthető, geometriailag alátámasztható, kalkulálható tények szintén roppant kódolt jelentéshalmazt hordoznak. A két egymást metsző, azonos sugarú kör önálló felületei, valamint egymásból kimetszett felülete az egész mindenséget magában foglalja."

... és itt jön még egy idézet Robert Lawrov híres tudóstól:

"Végy egy egységnyi sugarú kört, majd ennek a körnek a kerületén egy tetszőleges pontot középpontnak véve rajzolj egy másik, ugyanakkora sugarú kört. A két kör középpontjait egy vízszintes vonalon helyezd el, s amit a két kör kimetsz egymásból, az a titokzatos halhólyag ( vesica piscis) ... "

Ezek után egy rendkívül filozofikus és nagyszerű eszmefuttatás következik, aminek az a lényege, hogy a bal oldali kör a férfi és a szoláris szimbólumok tárháza. A jobb oldali a lunáris, női természetű dolgok világa.

"Az egymást metsző körök - kiváló szimbólumai a sejtnek, vagy bármely egységnek, az osztódás, a duálissá válás folyamatában - közös mezeje hal alakzatot mutat, ami szimbolikusan Krisztusra mint halra utal. Ez a mező összekapcsolja az eget és a földet, a teremtőt és a teremtést."

A vesica piscis egy olyan archaikus motívum, ami magában foglalja az anya ölének lencse motívumát, a férfi nemzőerejének formáját, a búzaszemet, mint életet, a fogyó és növekvő Hold sarlóját az élet virágának bimbóját.

    Szeretnék megosztani az olvasóval egy vázlatomat, ami megelőzte annak az ékszernek a születését, ami az én világképemben a hal szimbóluma és a fentiekben leírt jelképrendszerek összesített formája.

Hal vagyok Isten tengerében,

az életet tőle nyerem.

Mit nekem lég vagy száraz föld,

a Víz az én életem.

  Hogyan is lehetne szebben és egyszerűbben elmondani rajzos, képi formában az élet létrejöttét? Ezen a ligatúrán minden egyben van. Virágnyelven!

A nő a szirom, a kehely a befogadó. A férfi a "behatoló", illeszkedő elem. Ami ha kitölti a női létet, megszületik az élet. A női és férfi szerelméből egy új világ, egy új virág, egy új élet születik.

"- A virág, és különösképp annak kelyhe, nem csupán a mindenkiben - nőben és férfiban egyaránt - benne rejlő nő jelképe, hanem a fejlődés, tisztulás magas fokának jele is. A lelki fejlődés gyökere a lélek eredendő fény-természete, lépcsői a mulandóság fölött győzedelmes öröklét, a tudatlanság fölött győzedelmes tudatosság és a nyomorúság fölött győzedelmes boldogság. A virág még nem a legfelső fok, nem maga a boldogság, mert az a lelki növény termése volna. A virág a gyökér magasabb oktávja és a törzs felsőfoka, s a gyümölcs szükségszerű előfeltétele. A virág szirmainak külseje a külvilág felé fordul, ezért felszíni, külszíni. Belső felülete azonban a kinccsel érintkezik. A kehely a kincs valódi védelmezője, s a külső szirmok védő ereje is a kehely létéből fakad. Éppen ezért a kehely a szirmok esszenciája. De mi a kehely esszenciája?
......
Ezért a virág esetében az essentia quinta az illat, ami vertikálisan szabadul ki a mindenség törvényeink hatóköre alól. A szél képes magával ragadni a virág illatát, így az érezhető, nem tűnik titkosnak. Mégis rejtett, kódolt az üzenete, s hírét viszi az élet misztériumának.
- A virág a befogadás - ismét női jelleg!- képességének jelzése is. De nem a virág pártája , szirmai vagy ékes színe, külső jellege a lényeg, hanem a virág kelyhe. A méhecske is a virág kelyhébe bújik, nem a szirmok külső felületét keresi fel. A kehely a látható virág láthatatlan benső felülete.
.....
Az ember ... szíve is kehely, ami az érzést őrzi. ... Mi hát a szív esszenciája?" ( Rácz Géza - Élettengely )

   Az ékszer tervezésénél, a függeléknél, a valódi akvamarin kő a lelket jelképezi, ami az éltető víz szimbóluma. Kék, mint Isten tengere, amiben mi lelkek vagyunk a halak. Ha a női és a férfi princípium egymásba olvad és lelkesül, akkor új élet születik a világba.

Köszönöm, hogy elolvasták!

Fehér Péter