Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak.
Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél.
Ám a tudósok számára megannyi probléma. "
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg.
Az ember kétféle irányba "utazhat". A belső univerzumba és a külső univerzumba. Az ember beletekinthet önmaga mélységeibe és beletekinthet a világűr mélységeibe is. Befelé és kifelé is "utazhat". Az ember egy pont a befelé irányuló létezés és a kifelé irányuló létezés küszöbén.
Egyfolytában utazunk. Néha befelé, néha kifelé. Néha egy kicsit tovább befelé, néha egy kicsit tovább kifelé.
Vajon melyik irány a helyes? Van-e egyáltalán helyes irány?
"Hosszú idő kell utazásomhoz. Hosszú az út is.
Elindultam az
első fénysugár kocsiján, folytattam utam világok sivatag pusztaságain át s otthagytam
lábam nyomát nem egy álló- és bolygócsillagon.
A leghosszabb
út az, amelyen az ember legközelebb jut önmagához; s a legbonyolultabb gyakorlat,
mely egy hang legtökéletesebb egyszerűségéhez vezet.
A vándornak
előbb minden idegen ajtón kopogtatnia kell, amíg elér a sajátjához, s az egész
külső világot be kell barangolnunk, hogy végül eljuthassunk szívünk legbensőbb
szentélyéhez.
Szemem mindenfelé
elkalandozott, mielőtt becsuktam és mondtam: "Itt vagy te!"
A kérdés és
a kétségbeesett "Ó hol?" kiáltás ezer könnyfolyamba olvad fel s elönti
a világot a biztos hit hatalmas árjával: "Vagyok!""
Rabindranath Tagore - Áldozati ének 12.
"A vándornak
előbb minden idegen ajtón kopogtatnia kell, amíg elér a sajátjához, s az egész
külső világot be kell barangolnunk, hogy végül eljuthassunk szívünk legbensőbb
szentélyéhez."
Vajon hol tartok most? Teheti fel az ember a kérdést. Vajon hány ajtót kell kinyitnom még?
Sok-sok évvel ezelőtt, egy különleges éjjelen, varázslatos belső utazás történt velem. Akkor értettem meg, hogy az irányok illúziók, és azt, hogy mit is "énekelt" meg Tagore.
Csak a szív számít. Egyetlen irány van, csak a szív. Ha a szív elpusztul, a világ is elpusztul. A szív teremti a külső világot, így a világűr mélysége valójában szívünk mélysége. Amilyen a szívünk, olyan körülöttünk a világ is.
Ha őszintén belegondolunk, felismerhetjük azt az egyszerű tényt, ha bárhová is utazunk a világba, változhat a táj, változhat az ég, változhat a víz, de egy dolog nem változik, az emberi szív. Bárhová is vándorlunk a világba az emberi jóság és emberi gonoszság mindenütt megtalálható. És amilyen az emberi szív a világ adott pontján, olyan a táj is, az ég is a víz is.
Mi fontosabb van hát a szívnél?
Van még egy nagy titok, egy paradoxon, az élet egy különleges rejtélye, de erről majd egy kicsit később.
Folytatása következik.
