A Tó
Hullottak a könnyek, mint a zápor. Álmokat, vágyakat, világokat mostak a tóba. Virágok illatát, szívek óhaját. Fodrozódott a vize a Hold fényében, csillagok sugarát remegte minden cseppjében.
Gondolatok, alagutak, színek és fények, véget nem érő örök örvények.
Lángolt a két szív, tüzüket nem oltotta víz. Nincs más csak a szerelem.
Tó partján a fiú és a lány, bennük a víz, bennük a Tó.
Szomjukat oltották az élettel.
Tűzből, vízből lett a pára, szívük, lelkük apró álma.
Kilencszer telt meg a Hold és új világ jött a világra.
Fehér Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése