2013. január 16., szerda

Camille Flammarion emlékére

Az Alkimista kollekcióm Égbolt gyűrűi Camille Flammarion inspirációjából ered.

A homorú és a domború égbolt elképzelésével már gyermekkoromban sokat "játszottam". Frammalion híres fametszete, amivel még hajdanán a nagy Menzel Csillágászat könyvében találkoztam, most "érett" valósággá.

Több, mint száz év telt azóta, hogy életművét megalkotta, de legbölcsebb belátásai jóval többet érnek, mint sok modern gondolkodó mai fecsegései. Hitt abban, hogy az emberiség geocentrikus és antropocentrikus gondolkodását felváltja majd a jövőben egy a világot kívülről szemlélő, bölcs, fejlődő emberiség, aki nem úgy tekint a Földgolyóra, mint a mindenség központjára, hanem egy pontra a mindenségben, ami a végtelen térben "csak" egy "periféria". Alázattal fogja fel létezését, beismeri "parányiságát" az univerzum nagyságában.

Tévedett!

Ennyire gőgös és nagyképű soha sem volt az ember, mint a XXI. század hajnalán. Persze ezt természetesnek is lehet venni ellentétben az optimista gondolkodókkal.

„ – A fény, melyet a végtelenséget népesítő összes napok kilövellnek; a fény, melyet az e napok által megvilágított világok a térben visszavetnek: a végtelen égen át magával ragadja az összes századok, az összes napok, az összes pillanatok fényképeit. Hogyha egy csillagot szemlélsz, azt olyannak fogod látni, amilyen abban a pillanatban volt, amikor elindult az a fénykép, melyet szemeid most befogadnak.”

„ – Az összes világok története ez idő szerint a térben utazik, anélkül, hogy valaha tökéletesen eltűnnék. Valamennyi elmúlt esemény szétrombolhatatlanul jelen van a végtelenség ölében.”

„- A világegyetem tartalma végtelen lesz. A Föld véget fog érni és egykoron nem lesz egyéb, mint egy sír. De lesznek új napok és új földek, új tavaszok s új mosolyok s az élet örökké fog virágozni a határtalan és végtelen világegyetemben.”

Camille Flammarion - Uránia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése