Ez a tény nagyon fontos. Nem szabad figyelmen kívül hagyni. Bárhová ér el kutató szemünk tekintete, vagy inkább kutatóink "szeme" az űrben, mindenütt víz nyomaira bukkannak. Ezek kényes tények és ezért mindig nagyon körültekintően kell az ismeretet kezelni. Az alapvető kiindulási pont, hogy nem lehet víz, mert akkor borul az összes eddigi elképzelés, és amikor már nem lehet titkolni, hogy ez bizony víz, vagy víz nyoma, akkor jönnek a fantasztikusabbnál fantasztikusabb elméletek. A Holdra a Földről került a víz egy becsapódó aszteroida révén, a Földre egy üstökösről, a Marsra hasonlóképpen . Ezek a hipotézisek sokkal fantasztikusabban hangzanak, mint az az elképzelés, hogy a víz mindig is jelen volt az univerzumban, a bolygóközi térben, a bolygókon és egy számunkra még ismeretlen természeti jelenség során ismétlődő időközönként ezek a vizek felgyűlnek, "összefolynak" és az univerzum egy részét elborítják, beborítják.
Az én mesémben a távoli Földön, az Ősi Föld bolygón élő emberiség is áldozata lett ennek a természeti jelenségnek és csak Noé családja, felesége, három fia és azok feleségeik élték túl a vízözönt a Holdbárkában, az Óvilágból megmentett élőlényekkel együtt vagy legalábbis azok génbankjával, génkészletével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése